Triglav

Eljött egy olyan hétvége amikor a hegyek kerültek fókuszba. Csatlakozott hozzám G és S, így hármasban indultunk szombat hajnalban, még a nyári időszámítás szerint, hogy feljussunk Szlovénia legmagasabb csúcsára, a Triglávra.

layersLassan akart felkúszni a nap a horizont fölé, mire kibújt már a km-ek nagy részet letudtuk.  Bled közelében még 14 fokot mutatott a hőmérő de mire felértünk a parkolóig ami 1000 méteren van lecsökkent 4 fokra. A kocsiból kiszállva egymás lehelletén csodálkoztunk. S nevű mászótársam első alkalommal volt hegyen így meglepte a hosszas emelkedés ami néhány helyen egész határozott volt, közel 80 fokos. Lassú de annál jobban meggondolt léptekkel értünk fel 2500 méterre közel 8 óra alatt amivel nem fogunk bekerülni a leggyorsabban Triglavot megmászók táborába, de nem ilyen szándékkal jöttünk. A menedékázban nem sokan voltak annak ellenlre, hogy az idójárás nem azt mutatta, hogy szeyon vége lenne. G és én betoltunk az elengedhetetlen kolbászt és mindentbele levest amit a kiszolgáló személyzet hiánya miatt az éppen szolgálatban lévő meteorológus team prezentált, nagy megelégedettségünkre. S nem volt valami jó színben eléggé megviselte a szerintem otthonrol hozott vírus okozta gyomorfájdalom és hányinger. Neki az egész napi fogyasztása említésre se méltó, tart a nulla felé. Kiszáradva, éhesen nézte, hogy falatozunk. A társasági életből túl sokat nem haraptunk, mivel az emített okok miatt hamar eltüntünk a hideg és sötét szoba mélyen. Mire arra került sor, hogy rövid beszámolót kérjek a csapattagoktól a mászásról G kihasználta az időt és elaludt. S hányingere nem nagyon késztette beszédre így az ipod duruzsolt ritmust az elalváshoz nem pedig a kollégák.
Éjszaka arra ébredtem, hogy fázik minden porcikám, azt tudni kell, hogy a házban nincs fűtés, nem kapott emiatt egy csillagot sem, szóval a kint fújkáló szél itt ott besurrant a réseken a szobába és megsem állt az ágyamig ami épp az ablak mellett volt. Kerítettem még pogrocot, így már 3 db volt rajtam, ami azt az érzetet keltette, mintha egy talicska homokkal takaróznék. Ide passzol a mondás: Elnyomott az álom.

Reggel S már motoszkált mire kibújtam a rétegelt ágyból, nem volt jobb színben mint este, az orra is vérzett és indulni szeretett volna, lefelé. G nem birta a felkelő nap fényét, hamar kipattant az ágyból. A térdét fájlalta, eldölt, indulunk lefelé. Az étkezőben pakolászó épp a csúcsra induló mászók között kibújva indultunk el.

bird shine

Leféle jövet, aminek a tempója meglepő módon nem volt gyorsabb mint a felfelé, madarak bukkantak fel, a távolban. Kiszúrták, hogy aszalt szőlőt falatozunk. Ránk támadtak, egymással veszekedve jöttek egyre közelebb hozzánk, hogy a legjobb poziciót szerezzék meg a repkedő szőlőszemek elkapásához. Készült pár jó fotó, cserépe teletömték begyüket finomsággal. Jó üzlet volt. S tempója aggasztott, de kitartóan nyelte a kilómétereket nem lassult jobban. A felhők folyamatos aggódást generáltak, agresszíven gomolyogtak felettünk és át-át buktak a gerincen a völgybe.

hairAz ereszkedés végén S is felgyorsult így az utolsó pár km már percek alatt mögöttünk volt. Összegezve a túrát, a fotózás szempontjából volt előnye a lassúra sikerült temponak, így volt idő átgondolni, megismételni a felvételt ami mellett lehet elsiklottam volna ha csak a tempora figyelek. Várom a következő utat, a Triglav mindig tartogat valamit. Most nem volt csúcsélmény, de az élmény csúcs volt.

Recent Posts

Recent Comments

    Archives

    Categories

    Written by:

    Be First to Comment

    Leave a Reply

    Your email address will not be published.


    *